Az iszlám, a könnyedség vallása: Isten elrendelte azt, ami könnyű

Az emberek vallásos tudása általában azon alapul, hogy mit hallottak kora gyermekkoruk óta. Mivel ezt a tudást nem az Eredeti Igaz Forrásból merítették - ami a Korán - sok előítélet és babona hemzseg a fejükben, és a vallásról téves elképzeléseik vannak. Ezek közül a legkárosabb az, hogy a vallás nehéz. Azoknak állt érdekében teletűzdelni mindenféle babonákkal a vallást, és bonyolítani a vallás gyakorlásának kivitelezését, akik azzal próbálkoznak, hogy megakadályozzák az emberek vallásgyakorlását, s így a vallást a lényegétől fosztják meg. Az újonnan kitalált praktikákkal szándékosan vagy akaratlanul próbálják eltávolítani az embereket a vallástól. Tudnunk kell, hogy a Koránban, és a Prófétai hagyományokban benne van minden, amit Isten fontosnak tartott közölni az emberekkel. A Korán és a Prófétai hagyományok az a két dolog, ami megtanít minket arra, hogy az őszinte embereknek a vallás gyakorlása nagyon könnyű.

Az első dolog, ami nagyon fontos, hogy tudjuk, az az, hogy Isten az embereket a semmiből teremtette, mivel Ő az, aki mindennel rendelkezik az Univerzumban. Isten, aki az emberi lényeket mindenkinél jobban ismeri, és aki közelebb van hozzájuk, mint a nyaki ütőerük, a vallást olyannak te18 remtette, ami legjobban megfelel az emberi természetnek. Isten a következő Korán ájákban megmondja, hogy az embereket a legmegfelelőbb vallásra hívja, olyan vallásra, amely a legjobban megfelel az emberi természetnek.

„Fordítsd hát orcádat hanif gyanánt az [igaz] vallás felé: Allah eredeti elrendezése szerint, amelyben elrendezte az embereket! Allah teremtését nem lehet megváltoztatni! Ez az igazi vallás! A legtöbb ember azonban nem tudja.”

(Korán, 30:30)

Isten kedvessége és könyörületessége következében az igaz vallások mindegyike le lett küldve az idők folyamán és olyan parancsokat tartalmaztak ezek a vallások, amelyeket könnyű betartani, mert Isten mindig könnyebbséget akart a híveinek. Ennek valóságosságát igazolja a következő Korán ája: „… Allah nektek megkönnyebbülést akar”. (Korán, 2:185) Az, aki betartja az Isten által kijelölt határokat, az a legjobb életet éli, amit csak lehet, és olyan életet él, amely legjobban megfelel az emberi természetnek.

Vannak emberek, akik nem tudják ezeket az igazságokat, azt gondolják, hogy kényelmesebb az életük akkor, ha a vallás korlátait lerombolják. Azt gondolják, hogy szabadabbak lesznek akkor, ha nem kell törődniük az erkölcsi értékekkel. Azt feltételezik, hogy a vallás olyan szigorú szaHarun Yahya (Adnan Oktar)

bályokat tartalmaz, amely életüket túl bonyolulttá teszi. Pedig nagy hiba ezt gondolni, és azok, akik ezt gondolják, azért gondolják ezt, mert a Sátán félrevezeti őket.

Éppen ellenkezőleg, könnyű Isten vallása szerint élni, és teljesíteni az Ő parancsait.

Az igazi nehézséget az adja, ha valaki olyan országban él, ahol a hitetlenek nem ismerik el az Isten által szabott határokat. Az ilyesmi borzalmas következményekkel járhat.

Először is azokban az országokban, ahol a vallást nem gyakorolják, vagy ahol nem vallásos emberek élnek, káosz van, zűrzavar, türelmetlenség, félelem, boldogtalanság és stressz. Aki nem fél Istentől, bármilyen erkölcstelenség elkövetésére képes, mert nem ismer semmilyen határt semmiben, s így eltorzult életet él. Aki Istent kizárja az életéből, az nem mutat szeretetet az emberek felé sem, nem vállal semmilyen áldozatot senkiért, s nem érez tiszteletet senki iránt sem. Aki ilyen közösséghez tartozik, láthatja, hogy a tagok nem támogatják egymást lelkileg, és nem segítenek a másikon, ha bajban van. Boldog lehet-e az, aki ilyen haramiaközösség tagja? Nem. Amikor a vallás által felállított határokat lerombolják, a békés légkört felváltja a viszály, és az emberek élete pokollá változik, éppen úgy, ahogyan azt a Sátán akarja. A jelenkor deviáns magatartást tükröző jelenségei, a drogkereskedelem, a prostitúció, a korrupció, és a csalás mind azzal kapcsolatosak, hogy az elkövetők távol állnak a vallástól, és ezzel együtt idegen nekik a lelki jóság és az erkölcsi értékek. Ilyen fordított értékrenddel rendelkező emberek hajlamosak azt gondolni, hogy azt tehetnek, amit csak akarnak. Ám a lelki és fizikai leépülés, ami ily módon kialakul, elkerülhetetlen. Milyen szabadság az, ha valaki az Isten által kijelölt határok el nem ismerése miatt lett beteg, koravén, ha a haja és a bőre emiatt vesztette el fényét, és életerejét, ha kiuzsorázza testét, s nyomorba taszítottan él, mert bűnben él, prostitúció fogságában, alkoholfüggőségtől és drogfüggőségtől űzetve? Ha valaki nem ismeri el az Isten által felállított határokat, nem tartja tiszteletben az erkölcsi normákat, élete céltalanná válik, és kiüresedéssel végződik, fizikai sérüléseket és érzelmi megrázkódtatást okozva kivétel nélkül minden érintettnek. Ezek a következmények mindenki számára nyilvánvalóan láthatóak. Lehet, hogy valaki azt gondolja, hogy az itt felhozott példák extrémek. Ám az igazság az, hogy aki távol áll a vallástól és az Isten által kiszabott határokat félvállról veszi, boldogtalan és pokolian nehéz életet fog élni. S ne felejtsük el, hogy ha első pillantásra nem is szembetűnő egy ilyen talajt vesztett emberen az általunk az imént vázolt „extrém” példák valamelyik jele, ez nem azt jelenti,hogy valóban könnyű és boldog az élete. Lehet, hogy pillanatnyilag kényelmesebb körülmények között él, de az biztos, hogy sohasem talál igazi lelki boldogságot és békét. A büntetés azért, mert távolságot tart saját maga és Isten parancsai közt, az lesz, hogy ha eljön az ideje, nagy lelkiismeret furdalások közepette lesz kénytelen átlépni a Túlvilágba, ahol csak kínzás és fájdalom lesz az osztályrésze.

Azok viszont, akik félnek Istentől, és akik hiánytalanul teljesítik az Ő parancsait, nagy előnyben vannak ezen a világon és a túlvilágon is. Az istenfélelem lelki megelégedettséget, örömet okoz és annak biztos tudatát, hogy Isten akaratának alávetettük magunkat. Nagy jutalmat kap az, aki így él, mert mindenben meglátja a szépséget. Aki Isten megelégedettségét keresi, és védi az Isten által megszabott határokat, annak Isten úgy kedveskedik, hogy nagy jutalmat ad.

Azok, akik Isten törvényeit sorozatosan megszegik, vagy akik a hitet utálni valónak, a hitetlenséget pedig jónak tartják annak ellenére, hogy tudván tudják, hogy helytelenül cselekszenek, azoknak nagy nehézségekkel kell majd szemAZ ISZLÁM: A KÖNNYEBBSÉGET HOZÓ VALLÁS benézniük ezen a világon és a Túlvilágon is. Isten erről így szól az egyik Korán-ájában:

Vannak olyanok, akik azt tartják, hogy vallásosnak lenni nehéz és az istenszolgálatot terhesnek fogják fel. Ezek az emberek saját maguk ellen cselekszenek. Igazak azok, akik bár nem érik fel értelmükkel a vallásosság lényegét, mégis hisznek, s igazak azok, akik nem tartják a vallásos embert utálnivalónak.

Sokan hagyják figyelmen kívül az Isten parancsai által felállított határokat a szabadságra hivatkozva, mások vakmerően megmásítják ezeket a határokat, ugyanakkor nehezítik a vallás betarthatóságát, s mindezt a vallásosság nevében. Ez is egy a Sátán csapdái közül. Azzal, hogy a nem tiltott dolgokra is azt mondják, hogy tilosak, azt gondolják, hogy nekik jutott az a privilégium, hogy más tiltásokat is bevezessenek. Sőt mi több, még a saját maguk által lefektetett szabályokat sem tartják be, s így állandó lelkiismeret-furdalás kínozza őket. Ezzel kapcsolatban Isten a keresztényekről szól, akik a keresztény vallást Jézus (béke legyen vele) halála után megváltoztatták.

„És a nyomukba küldtük a (többi) küldöttünket.

És a nyomukba küldtük Jézust, Mária fiát s adtuk néki az Evangéliumot és követőinek a szív ébe együttérzést és könyörületet helyeztünk.

Isten figyelmezteti a hívőket erre a veszélyre, s kijelenti a Koránban, hogy akik túlzásokba esnek a vallásban, azok bizony elhagyják az igaz vallást.

„Mondd: Ó írás népe! Ne erőltessetek hitvallásotokban mást, mint igazat, s ne kövessétek a nép vágyát, kik eltévelyedtek azelőtt, s eltévelyítettek sokakat, s eltévelyedének a sima útról.”

(Korán, 5:77)

A hívőnek követnie kell az Isten által a Koránban felállított szabályokat, és tartózkodnia kell a tiltott dolgoktól. Isten úgy döntött, hogy mindent könnyűvé tesz a hívőknek, ezért azoknak, akik a vallást nehézzé akarják tenni, a viselkedésükért felelniük kell az Ítélet Napján. Mindennél ékesebb bizonyítékát és szép példáját adja a valláshoz való ragaszkodásnak a Próféta (Allah áldása és béke legyen vele) élete és szokásai. Az egyik hagyományban a Próféta (Allah áldása és béke legyen vele) emlékezteti a hívőket, hogy ne lépjék át az Isten által szabott határokat, s ugyanakkor ne is essenek túlzásokba a teljesítésükkor. Ő is azt állította, hogy a vallás könnyű.

„A vallás egyszerű. Senki nem támadhat kegyetlenül a vallás ellen, mert legyőzettetik. (Ez is arról szól, hogy az embernek alkalmazkodnia kell a vallás könnyűségéhez. Mert aki ellenáll, az támasz nélküli lesz.) Erősítsétek meg magatokat a jó életvitelben és tartsátok be a határokat.” (Ramuz al-Ahadith, 1. kötet, 98. oldal)

Az emberek hajlamosak arra,hogy abba a hibába essenek, hogy a könnyű vallást nehéznek tüntessék fel. Pedig Isten olyan parancsokat alkotott, és küldött le a Koránban,hogy az ember bármely szituációban és környezetben könnyen követheti. A következő fejezetekben arról lesz szó, hogy milyen egyszerűek azok a szabályok, amelyeket Isten az emberek számára azért állított fel, hogy elválasszák a megengedett dolgokat a tiltott dolgoktól. Az étel kegyelme Agondoskodó és mindennel ellátó Isten sok áldást ad. Ő adja nekünk a színes gyümölcsöket, a változatos ételeket, a zöldségeket, a húsokat, az italokat, a szárított gyümölcsöket és a mogyorót. Mindez jó az embernek. „Kérdeznek ó, Muhammad, mi engedett meg nékik, mondd: Megengedettek néktek a jók…” (Korán, 5:4) Isten megmondta neHarun Yahya (Adnan Oktar)

künk, hogy mely ételeket kell tisztáknak tekintenünk és megengedettnek emberi fogyasztásra. Azok az ételek, amelyeket Isten megtiltott az embereknek, károsak az ember számára, mint például a vér, a döghús és a sertéshús. Allah ezt mondja az egyik Korán ájában:

„Mondd: ’Abban, ami kinyilatkoztatott nékem, nem lelem azt, hogy bármi is tilalmas lenne a táplálkozó étkéül – kivéve az elhullott állat [húsa], a [levágáskor] elfolyt vér és a disznó húsa – ez tisztátalanság – , és a förtelmes [hús], aminek [a levágásakor] máshoz hangzik el a fohász, nem Allahhoz. Ám aki kényszerű helyzetben [eszik ilyesmit], anélkül, hogy [a tilalmat] áhítozná, vagy át akarná hágni [az előírást], azt nem terheli vétség.’Bizony, a te Urad megbocsátó és könyörületes.” (Korán, 6:145) Nagy bölcsesség rejtezik abban a szóban, hogy tisztátalan, amelyet e tiltott ételek megjelölésére használnak. A sertéshúsban valóban vannak az ember egészségére nézve káros anyagok.

A sertéshús nagyon zsíros, és amikor megeszi valaki, a zsír bekerül a véráramába. Ettől a fölösleges zsiradéktól a vénák megkeményednek, a vérnyomás megemelkedik, és a végén szívrohamot kap az illető. A sertészsírban mérgező anyagok, toxinok vannak, melyek megterhelik a nyirokcsomók működését, mert a szervezet felveszi a küzdelmet a toxinokkal, meg akar szabadulni tőlük. Gyermekeknél még veszélyesebb lehet a sertészsír fogyasztása, nyirokcsomó fertőzést vagy gyulladást lehet kapni tőle. A sertéshús nagy mennyiségben tartalmaz ként is. A kénfelesleg felhalmozódik a porcszövetben, az izmokban és az idegekben, fertőzéseket okoz, vagy más betegségeket, meszesedést, ágyéksérvet. Komoly bőrbetegségeket is okozhat, pl. trichina (a trichina egy olyan betegség, amelyet sertések közvetítenek és életveszélyes az emberre nézve.) (Csak néhány ismert káros tulajdonság lett itt felsorolva a sertéshússal kapcsolatban). Tehát csak azokat az ételeket együk, amelyek hasznosak és egészségvédő hatásúak. Azokat viszont, amelyek károsak, kerüljük.

Isten úgy teremtette a világot, hogy legyenek megengedett és tiltott dolgok az ember számára. Az ember az egyedüli teremtmény, aki el lesz számoltatva a cselekedeteivel, az Isteni törvényeknek megfelelően. Isten rendelése szerint vagy megtudjuk egy tiltott ételről azt az okot, ami miatt tiltva van, vagy nem. Ahhoz, hogy az ember szíve elégedett legyen, Isten többféleképpen is fellebbentheti a fátylat a dolgok mélyén rejlő okokról. Amikor Isten a Koránban megemlíti a tiltott ételeket, tisztázza azt is, hogy hogyan kell az embereknek viselkedniük azokban a helyzetekben, amelyekbe kerülnek. Így az emberek nem zavarodnak össze váratlan helyzetben. Erről a Koránban Isten így szól:

A szúrák végén néha van egy emlékeztető, hogy például Isten a Megbocsájtó és Védelmező. Ez nemcsak reményt keltően hat a hívőkre, hanem vigasztalást is ad az emberi lényeknek, akik gyenge teremtményeknek lettek teremtve, hibázhatnak, feledékenyek lehetnek, könnyen elcsábulnak, vagy akaratuk ellenére is cselekedhetnek dolgokat. De amikor őszintén megbánják bűneiket, Isten megbocsát nekik, és védelmébe veszi őket.

Könnyebbség adatott azoknak, akik imádkoznak Az imádkozás a muszlimok egész életen át tartó kötelessége, amelyet bizonyos, Isten által meghatározott időben elhanyagolás nélkül kell elvégezni. Vannak olyanok, akik nem tartják be vallási kötelezettségeiket, és idős korukig halasztgatják az imádkozás elkezdését. Pedig az imát és a többi istenszolgálatot nagyon könnyű elvégezni.

Ha Isten valamiről elrendelte, hogy az kötelező, akkor az egyén felelőssége az, hogy teljesítse Isten felé a kötelességét. Cserébe ezért az ember reménykedhet abban, hogy Isten elfogadja az istenszolgálatát, s reménykedhet Isten kegyelmében, és a Kertekben. Isten kegyelmét és könyörületességét az is mutatja, hogy egyszerűvé tette a kötelező istenszolgálat formáit. Azok, akik ennek ellenére nem tartják be Isten parancsait, nem mondhatják kifogásként azt, hogy nem volt elég erejük vagy hogy túl nehéz volt nekik imádkozni (kivéve azokat, akiket Isten megemlít a Koránban, mint akiknek semmiféle kötelezettségük nincs). Arituális mosakodás elvégzéséhez őszinte szív szükséges. Abban az esetben, ha valaki valóban nem talál vizet, amivel megmossa magát, annak Isten rendelkezésére bocsátotta a tajammumot, azaz a víznek a homokkal, kővel, hóval való helyettesítését, mint alternatív megoldást, és a tajammumot bármely szituációban könnyen használhatjuk. Azok számára, akik valóban nem találnak vizet, azoknak Isten bemutatja az egyik Korán ájában, hogy hogyan kell elvégezni a tajammumot. „Ti hívők! Ha istentisztelethez álltok föl, akkor mossátok meg [előtte] az orcátokat és a kezeteket könyékig, és simítsátok végig a fejeteket és a lábatokat bokáig! Ha magömléstől vagytok tisztátalanok, akkor tisztálkodjatok meg! Ha betegek vagytok, vagy utaztok, vagy valamelyikőtök az illemhelyről jön, vagy asszonyokat illettetek és nem leltek vizet, akkor folyamodjatok tiszta homokhoz, és dörzsöljétek meg azzal az orcátokat és a kezeteket! Allah nem akar semmi olyasmit kiszabni, ami terhes lenne nektek. Meg akar azonban tisztítani benneteket, és ki akarja teljesíteni a kegyelmét irántatok. Talán [még] hálásak lesztek.” (Korán, 5:6)

A fenti Korán-ájából is kiderül, hogy Isten nem akarja, hogy az istenszolgálat nehézséget okozzon az embereknek. „Isten mindent leegyszerűsített” – írja a Korán. Az Isten által megparancsolt istenszolgálat könnyű azoknak, akiknek van hitük. A kegyelmes és könyörületes Isten adta nekünk a legkönnyebb és a leggyönyörűbb istenszolgálati formát és életformát, mely hírül adja nekünk Isten kegyelmét és bizonyságot ad nekünk a Kertekről, amely azoknak lesz a lakhelye, akik tartózkodnak a bűnöktől.

Az imádság lerövidítése háború idején A Koránban meg van határozva, hogy bizonyos időközönként imádkozni kell. Mohamed Próféta (Isten áldása és béke legyen vele), idejében, amikor a hívőknek konfliktusuk volt az istentagadókkal, Isten olyan kegyes volt a hívőkhöz, hogy minden harci cselekmény mellett az Isten által meghatározott imaidőkben mégis el tudták végezni az istenimádatot. A Koránban benne van az is, hogy háború idején, ha égető szükség van erre, a hívők lerövidíthetik imájukat: „Ha a földet járjátok, hát nem vétek számotokra, ha lerövidítitek az imát attól félvén, hogy kik hitetlenek, zaklatnak titeket. Mert bizony a hitetlenek néktek nyilvánvaló ellenségeitek.”

(Korán, 4:101)

Ahogyan az ebből az ájából is kiviláglik, Isten elrendelései és parancsai tele vannak haszonnal és bölcsességgel minden hívő számára. Isten nem akar nehézséget alárendeltjei számára. Isten a hívők Jóakarója és Egyetlen Védelmezője. A kegyelem adománya a böjtölésben Isten megparancsolta a muszlimoknak, hogy Ramadán hónapban böjtöljenek. Isten említett kivételes eseteket is, amikor nem kell böjtölni. Ezek közé tartozik a betegség és az utazás. Ezzel is kinyilvánítja Isten, hogy inkább könnyebbséget akar nekünk, mint nehézséget.

AKorán soraiban, ahol Isten parancsairól van szó, kiviláglik, hogy mit kell gondolnunk afelől, hogy vajon könnyebbséget akar-e Isten nekünk, vagy nem. Mivel a válasz igen, ezáltal megérthetjük, hogy a vallás, azaz Isten parancsainak betartása is könnyű. Azok, akik nem tartják be vallási kötelezettségeiket, mert azt gondolják, hogy ez nehézséget fog okozni nekik, tévednek. Tévednek azok is, akik úgy gondolják, hogy addig nem kell betartani a vallási előírásokat, amíg nem ismerik eléggé a vallást.

Akik nem tartoznak felelősséggel Isten előtt Isten könyörületességét az is mutatja, hogy azok az emberek, akik akadályoztatva vannak, nincsenek ugyanazokkal a kötelezettségekkel megterhelve, mint a többiek. Isten azt mondja a következő sorokban.

Azzal, hogy az imádat felelősségétől megszabadította Isten azokat, akik erre nem képesek, Isten újabb bizonyítékát adta kegyelmének és végtelen könyörületességének. A következő ájában arról van szó, hogy Isten nem akar semmilyen nehézséget az embereknek és ez az Ő könyörületességének és kedvességének a bizonyítéka.

Isten kegyelme nem szándékos esküszegéskor Az eskü nem ritka az emberek között, s előfordul, hogy szokássá válik. Általában ígéretünk beteljesítése iránti szándékunkat szoktuk esküvel megerősíteni. Az eskünkhöz való hűség, és az ígéreteink megtartása az igazhívő ember jó tulajdonságai. Isten is ezt parancsolja a Koránban. Azonban az ember feledékeny teremtmény. Vannak olyan esetek, amikor az emberek feledékenységük miatt elfelejtik, hogy mit kellene tenniük és mi volt az ígéretük. Az ilyen hiba természetes dolog, és az emberi gyengeségből ered. Ilyen esetben Isten nem számoltatja el az embereket a jóhiszeműen tett esküjük miatt, vagy ha a feledékenységük miatt vagy túlvállalásból az esküjüket mégsem tudják erejükön felül teljesíteni. Leveszi ezt az elszámoltatást a hívőkről. Az eskük teljesítése az Ítéletnapon lesz elszámolva. Azonban ezzel nem érdemes visszaélni, mert a visszaeső esküszegőkről és azokról, akik minden ok nélkül esküdöznek, Isten így ír az egyik Korán ájában:

Van egy másik engedmény is az esküvel kapcsolatban, amelyet Isten kegyelméből kaptunk. Isten elnéző azokkal szemben, akik az Ő nevére esküsznek, eltökélt szándékkal, ám akik később a körülmények alakulásának hatására esküjüket mégis kénytelenek megszegni, azonban ez mélyen lesújtja őket, és bűnbánatot gyakorolnak.

„Allah nem büntet meg benneteket az esküvéseitekben található üres fecsegésért. De megbüntet titeket, ha esküvéssel pecsételt kötést köttök [és nem tartjátok be]. [Amegszegett eskü] jóvátétele az, hogy tíz szűkölködőt kell táplálni úgy, ahogy a családotokat [szoktátok] –mértéktartó módon – táplálni, vagy ruhával [kell ellátni] őket, vagy egy rabszolgát kell felszabadítani.

Ahogyan ez a fenti Korán-idézetből is látszik, Isten mindkét esetben megmutatja a helyes, a vallásnak pontosan megfelelő utat. Mi a legjobb megoldás? A legjobb megoldás az, ha valaki tiszteletben tartja a saját esküjét és megtartja a szavát. Azonban előfordul, hogy valaki elfelejti az ígéretét, vagy megváltoznak azok a körülmények, amelyek között az illető a szavát adta, s így már lehetetlenné válik, hogy megtartsa azt. Mivel Isten mindenkinek a legjobbat akarja, közli velünk azokat a feltételeket, amelyek kompenzálják azt, ha valaki nem teljesítette az ígéretét, és kiutat kínál minden hívő számára.

Van egy szabály arra, hogy mit tegyen egy olyan hívő, aki nem tartja be az esküjét. Ennek az a célja, hogy az esküt tevő könnyítsen a lelkiismeretén. Kétszer is meggondolja az, akinek ilyen kompenzációt kell adnia amiatt, hogy nem teljesítette az esküjét, hogy megszegje-e az esküjét, vagy inkább mégis tartsa a szavát. S a végén meg fogja találni a legjobb megoldást. A fentiekből eddig azt kell megérteni, hogy Isten tudatni akarja velünk, hogy az Ő vallása egyszerű. Az Iszlám minden időben és minden szempontból könnyű vallás. Amikor valaki őszinte és hálás hívő akar lenni Isten azon áldásaiért cserébe, amelyeket adott nekünk, semmilyen nehézséggel nem fog szembesülni vallása gyakorlása során.

Az Isten által teremtett próba nagyon könnyű Azok az emberek, akik a vallást nem engedik be a szívükbe, bizonyos célokat jelölnek ki maguknak az életben. Az a közös ezekben a célokban, hogy a világi élethez kötődnek.

Sokan szeretnének orvos szakértők lenni, vagy sikeres mérnökök, vagy jó apák, gazdag üzletemberek, világhírű színészek, vagy ehhez hasonlók. Az emberek igyekeznek, keményen dolgoznak, sok esetben mindent feláldoznak azért, hogy sikereket érjenek el, boldogok legyenek, vagy kényelmesebben éljenek. Úgy gondolják, hogy ezzel bizonyos státuszt vívnak ki a maguk számára az emberek között. Ám amikor a munkába temetkeznek, elfeledkeznek arról, vagy szándékosan semmibe veszik azt, hogy mi az igazi oka és célja létezésüknek ezen a világon. Hogy ilyesmi ne fordulhasson elő, mindenkinek fel kell tennie magának a következő kérdéseket, amelyekre adott válaszokat annak a fényében kell vizsgálni, hogy az élet egy napon bizony véget fog érni:

„Miért vagyok én ezen a világon?” „Mi a célja az én életemnek?” „Lehet, hogy én valóban egy sikeres építész vagyok, aki sok épületet tervezett már, aki gazdag, magas rangú és jól ismert lett, de mit adott nekem ez a dolog? Mi az, aminek értéke lesz halálom után is? Mi az az általam hátrahagyott dolgok közül, amely hasznos lesz számomra a másviláHarun Yahya (Adnan Oktar)

gon? Létezésem valóban csak az evilági létre korlátozódik?” - ezek azok a kérdések, amelyeket mindenkinek fel kell tennie magának sokkal a halála előtt.

Ezen a ponton meg kell említeni azt, hogy az emberek nyilvánvalóan szeretnek sikeres karriert befutni, amiért keményen meg is dolgoznak. De nagyon fontos, hogy ne felejtsük el azt, hogy bármivel foglalkozzunk is, az adott dologgal való foglalkozás egyre közelebb visz bennünket életutunk végső állomásához, a halálhoz. Az emberek nagy része elfelejti, vagy szándékosan nem vesz tudomást életének valódi céljáról, és életét olyan dolgoknak szenteli, amelyek mulandók, és lényegében csak puszta tárgyak.

Az az igazság, hogy mindenki nehézség nélkül fel tudja azt fogni, hogy Isten a világot és az embereket valamilyen célból teremtette. Ahogyan az a Koránban le van írva, az ember arra van teremtve, hogy Istent szolgálja. AVilágegyetem teremtésének célja pedig az, hogy legyen egy helyszín, ahol a próbatétel lezajlik, ahol az Örökkévalóságba lépő emberi lények kategóriákba sorolása megtörténik. Isten a Koránban erről értesít is bennünket:

Isten számos bizonyítékát adta az embereknek arra, hogy az evilág mulandó, tűnékeny, és hogy az igazi lakóhely számunkra a túlvilágon lesz, az örökkévalóságban.

Több száz fajta betegség létezik, és egy mikroszkópikus nagyságú vírus képes egy emberi lény életét veszélyeztetni, pedig az ember milliószor nagyobb a vírusnál. Ezért van az, hogy az embernek folyamatosan tisztán kell tartania magát, ennie, innia kell, pihennie kell és aludnia. Az egyén élete nagyon rövid, átlagban hatvan-hetven év, és az idő múlásával az emberen megjelennek az elhasználódás jelei, és minden ember kivétel nélkül meghal, és mindenkit itthagy, akit szeretett, és itthagy minden gazdagságot, vagyont és tiszteletet, amit élete során felhalmozott, s végül, de nem utolsó sorban, az emberi test oszlásnak indul, miután meghalt, és eltemették. Ennek, és a többi ehhez hasonló dolognak elégnek kell lennie ahhoz, hogy mindenki megértse, hogy az emberi élet rövid és véges, melyben vannak befejezetlen dolgok, s az életnek megvan az a tulajdonsága, hogy sohasem tudja kielégíteni az emberi lelket. Ezek a nagyon fontos igazságok óvják meg az embert attól, hogy túlságosan elmerüljön az evilág dolgaiban. A Koránban Isten azt mondja nekünk, hogy a világ nem cél nélkül lett teremtve, hanem valami ésszerű céllal: „És nem játékból teremtettük az eget és a földet, és ami a kettő között van. Ha mulatságot akartunk volna szerezni Magunknak, Saját Magunktól is megszereztük volna azt, - ha [ezt] akartuk volna tenni.” (Korán, 21:16-17)

Tény, hogy aki csak kicsit is gondolkodik, hamar rájön, hogy a világ nem az a hely, ahol az ember örökké tud létezni. Ez inkább csak a próba helye. Ez az élet nem az utolsó állomás, hanem csak egy kis megálló, és az embert elszámoltatják minden egyes pillanatáról, amelyet ezen az átmeneti helyen töltött. A legfontosabb, hogy felelősséggel Isten iránt tartozik, aki mindent a semmiből teremtett.

Az, aki ezt végiggondolta, a következő lépést is meg tudja tenni a gondolkodásban: Isten próbára teszi az embereket, amikor különböző események történnek velük, hol jók, hol rosszak. Minden esemény, amit az ember egy nap folyamán tapasztal, nem más, mint egy teszt annak megállapítására, hogy hol lesz az embernek a lakóhelye a halála után. S Isten ezeket a próbákat nagyon könnyűvé tette mindenki számára, és Isten mindenkinek megmutatta azt a helyes utat, amelyet követnie kell, s tudatja vele, hogy mit kell tennie.

Ahogyan az a Korán ájákban le van írva, Isten megmutatta a helyes utat az emberek számára az életükben, és képessé tette őket a vallást és a jó erkölcsöt érintő ismeretek elsajátítására. Elkerülhetetlen, hogy mindenkit egyszer, még a halála előtt elérjen az igaz hitre való hívás, s így mindenkinek lesz lehetősége arra, hogy megtudja az igazat. Mindenki tudja, hogy ez a világ csak egy átmeneti hely, és hogy Istennek tetsző módon kellene élni az örökkévalóságban elkövetkező élet kedvéért. Röviden, a próba nem az emberek óvatlanságát használja ki, és nem azt, hogy esetleg nem tudnák, hogy hogyan legyenek sikeresek. Isten minden történelmi korban küldött a küldöttein keresztül egy könyvet, valamint értelemmel ruházta fel az emberi lényeket, és így mutatta meg nekik a helyes utat és így védelmezte meg őket a rossztól. Azok számára, akik hisznek Istenben, és maradéktalanul alávetik magukat Neki, s akik egyedül Benne látják az igazi társat és védelmet, és akik minden helyzetben Istenhez fordulnak, és átadják magukat Neki, azoknak minden, Isten által teremtett próba könnyű és élvezetes lesz. Azok számára nem lesz nehézség, viszontagság, baj, szomorúság vagy szenvedés, vagy bonyodalmak ezen a világon, akik ismerik a hit titkát, és akik őszintén hisznek Istenben. Minden helyzet áldássá változik ezen a világon, amely által az ember még közelebb kerül Istenhez, és még jobban reménykedHarun Yahya (Adnan Oktar)

het abban, hogy a Kertekbe juthat.

Az őszinte hit előfeltétele az, hogy felismerjük Istent és megismerjük Őt. Minél inkább felismeri valaki Isten létezését, és minél inkább ismeri hatalmát, annál istenfélőbbé válik, és annál közelebb kerül Istenhez. Aki ismeri Isten megbocsátó képességét, az soha nem lesz reményvesztett, vagy pesszimista a saját hiányosságai és hibái miatt. Aki hisz abban, hogy Isten az, aki mindennel ellát, az nem lesz pénzsóvár. Tudja, hogy Isten ellátja őt élelemmel, s ezért ugyan az ember dolgozik és tesz bizonyos erőfeszítéseket, de a hívő bizonyos abban, hogy végső soron kizárólag Isten az, aki meghatározza annak az áldásnak a mennyiségét, amelyet ő kapni fog, és hogy ő maga semmilyen módon nem változtathatja meg azt. Ezért aki tud Isten létezéséről és elismeri azt, annak a számára a világ tele lesz áldással, és az egész életét úgy éli le, hogy a Teremtésben a szépséget és Isten megnyilatkozását látja meg. Röviden, azoknak az istenfélő muszlimoknak, akik alávetették magukat Istennek, az Isten által teremtett próbatétel könnyű és élvezetes lesz.

Isten a megbocsájtó Isten végtelen kegyelme és könyörületessége nagy áldás az emberek számára. Az emberek feledékenyek, tehát bizonyos dolgokat képesek elfelejteni. Az emberek bármikor bűnbánatot tanúsíthatnak és kérhetik Isten bocsánatát, mert Isten könyörületessége végtelen. Bárki, aki Istenfélelemtől vezettetve őszintén kívánja azt, hogy bűnei megbocsáttatást nyerjenek, reménykedhet Isten megbocsátásában. Ahogyan az a Koránban ki van jelentve: „Allah meg akar bocsájtani néktek…” (Korán, 4:27) Isten tudatja velünk azt, hogy az Ő megbocsátó tulajdonsága örök:

„Aki valami rosszat tesz, vagy önmaga ellen vétkezik, [de] utána Allahhoz fohászkodik bocsánatért, az Allahot megbocsátónak és könyörületesnek fogja találni.” (Korán, 4:110) Isten, mivel megbocsátó, újabb és újabb alkalmakat biztosít az emberek életében arra, hogy bizonyítsa ezt a megbocsátó mivoltát. Az embernek viszont csak egy dolgot kell tennie: el kell ismernie a hibáját, és mindent el kell követnie azért, hogy az többé ne ismétlődjön meg. Ezen kívül ezt a bűnt meg kell vallani Istennek, és holtáig követnie kell a lelkiismeretét. Isten a Koránban kimondja, hogy akik nem őszinték a bűnbánatban, azok bűneit Isten nem bocsátja meg, és fohászukat nem hallgatja meg:

„S nincs bűnbocsánat azoknak, kik a rosszat művelik mindaddig, míg nem jön egyikükhöz a halál, s mondja:

Isten jósága, kegyelme és könyörületessége abban is megnyilvánul, hogy megbocsátja az emberek bűneit, késlelteti a büntetésüket és életük során számos esélyt ad nekik. Isten a Koránban így szól: Ha az emberek rögtön meg lennének büntetve, amint a bűnt elkövetik, a Földön egyetlenegy teremtmény sem maradna.

Ez azt jelenti, hogy sohasem késő megváltozni, ha az ember bűnt követ el, és soha sincs késő elkezdeni az Istennek tetsző életet. Nem az számít, hogy az ember hány bűnt követett el, s az sem számít, hogy a múltban mennyire élt Istentől elrugaszkodott életet, csak az számít, hogy bűnbánata legyen őszinte, és váljon istenfélővé ezután. Azok a bűnök, amelyek egy ilyen mélyen átélt bűnbánat előtt történtek, inkább csak rossz emlékek, melyek tanulságként szolgálnak ahhoz, hogy belássuk, milyen hibába nem szabad többé esnünk. Isten a Koránban kijelenti, hogy nem lesz elszáAZ ISZLÁM: A KÖNNYEBBSÉGET HOZÓ VALLÁS moltatás azoknak az istenfélő muszlimoknak, akik, miután megkapták a figyelmeztetést, az igaz útra tértek.

„Mondd azoknak, kik tagadnak, hogy ha véget vetnek (tetteiknek), megbocsájttatik nékik mi valóban elmúlott. S ha visszatérnek, hát bizony az elődök adnak példát, (mi már elmúlott).”

(Korán, 8:38)

Kétségtelen, hogy ez egy nagy engedmény, melyet Isten tett a vallásban.

Isten minden imádságra válaszol, és nagyon közel van mindenkihez Azokban az országokban, ahol hitetlenek élnek, a tévhitek és a babonás elképzelések miatt körülményes és bonyodalmas dolog az ima és a fohászkodás. Egyes konok emberek külön időpontokat jelölnek meg, amikor szerintük Isten elfogadja az imát és a fohászt, míg más napszakokban őszerintük nem. Ezzel szemben az az igazság, hogy Istenhez mindig lehet imádkozni, amikor csak akarunk. Vannak olyan vallások, amelyek hite szerint Isten és az ember közé közvetítőket szükséges helyezni. Isten azonban a következőképpen hívja fel az emberek figyelmét arra, hogy ezek az elképzelések hamisak:

„Bizony, Allahot illeti meg az őszinte és kizárólagos hit. És akik Allah helyett gyámolítókat választottak maguknak [mondván]:

Akik azt állítják, hogy ahhoz, hogy az emberek imádkozhassanak Istenhez, közvetítőre van szükségük, azok közé tartoznak, akik a vallást nehéz dolognak próbálják beállítani. A Korán 50:16-ban erről ez áll: „Mi teremtettük az embert és tudjuk, hogy mit súg Önnön énje magának. Közelebb vagyunk hozzá, mint a nyaki ütőere”. Isten közelebb áll az emberhez, mint bárki más. Imával nyugodtan fordulhat az ember közvetlenül Istenhez, és Isten meghallja a hangját. A fohászkodó akkor kérhet segítséget Istentől, amikor csak akar.

Az ember bármikor fordulhat Istenhez, ha ennek szükségét érzi. Nagy nehézségek idején, háborúban vagy betegségben az ember úgy imádkozhat, ahogy tud. Fohászt küldhetünk Isten felé akár menet közben, akár lépcsőről lejövet, akár vásárlás közben, akár vacsorafőzés közben, akár TV nézés közben, akár mozgólépcsőn állva, akár sorban állás közben, vagy esti lefekvéskor, vagy akkor, ha felébredünk, vagy akkor, ha reggelizünk, vagy autóvezetés közben, röviden szólva, bármikor és bárhol elmondhatja az ember Istennek azt, hogy mit szeretne. Ahhoz, hogy ezt megtegye, elég az, hogy röviden erre gondol, mert Isten mindent tud, még azt is, amit az illető a szívében rejteget.

Ezért, ha valaki Istenhez fohászkodik, tudnia kell, hogy Isten minden fohászra bizonyosan válaszol. Isten elmondta nekünk, hogy Ő meg fogja könnyíteni a dolgokat azok számára, akiknek erre szükségük van, és akik Felé fordulnak:

Ez a lehetőség is kétségtelenül Isten végtelen kegyelméről tanúskodik. A Korán több sorában is előfordul az utalás arra, hogy Isten mennyire közel van az emberi lényekhez, s hogy Ő megvédi azokat, akik Felé fordulnak, és hogy bizonyosan válaszolni fog mindenkinek, aki Hozzá fohászkodik. Ezek közül az egyik így szól:

A hívőknek még egyszer Isten kegyelmére és áldására kell gondolniuk, és úgy kell élniük, hogy az Istennek tetsző legyen. Isten, aki a Mindenség Birtokosa, és Minden Dolog Tulajdonosa, aki megmutatta nekünk végtelen kegyelmét, és aki korlátlan lehetőségeket tárt fel számunkra, megígérte, hogy mindenre válaszol, amit csak kívánnak az emberek. És Isten sohasem szegi meg az ígéreteit. Isten senkit sem terhel nagyobb teherrel, mint amit el tud viselni Azok a helyzetek, amelyekkel az ember találkozik élete során, függetlenül attól, hogy milyen nehéznek is látszanak abban a pillanatban, mindig úgy vannak kimérve, hogy az ember kibírja őket. Isten, az emberi lények Teremtője, lelket adott az embereknek. Tudja azt, hogy mennyit bírnak el, és hogy mekkora az a teher, amit már nehezen bírnak.

Isten a Korán több sorában kijelenti, hogy nem helyez senki vállára több terhet, mint amennyit elbír, és senkivel szemben nem lesz igazságtalan.

„Akik azonban hisznek, és jótetteket cselekszenek - senkitől nem követelünk többet, mint amire képes -, azoknak a Paradicsom lesz az osztályrészük, és örökké benne lakoznak majd.” (Korán, 7:42) Minden esemény más és más, ami az emberekkel történik, s amit türelemmel kell viselniük. Sokan belefáradnak a sok előre nem várt eseménybe. Isten azonban éppen ekkor teszteli le a lelküket, és a lelki erejüket. Vannak ezen a földön olyan emberek, akik egész életükben nyomorognak. Ekkor Isten a szegénység állapotában teszi próbára a türelmüket. Megint mások gazdagságban és jólétben élnek, őket is próbára teszi Isten abban, hogy mennyire hálásak Istennek, s mennyire jó az erkölcsük, és mennyire mohón ragaszkodnak az evilági dolgokhoz. De végül is, a gazdagok és a szegények is olyan életet élnek, amely a legjobb számukra Isten akarata szerint. Függetlenül attól, hogy mennyi nehézségen kell keresztülmennie egy szegény embernek, ha igaz hívő, akkor Isten segedelmével nincs olyan nehézség, amelyet ne tudna kezelni. S ugyanígy, bármilyen jólétben él is egy hívő gazdag ember, a gazdagság nem rontja el őt, és sohasem lesz hálátlan Isten felé gazdagságáért. S végül az igaz hívő ember, legyen akár gazdag, akár szegény Isten iránti hűsége és az Utolsó Naptól való félelme lehetővé teszi azt, hogy a Korán erkölcse szerint éljen, és olyan ember legyen, aki teljesíti a vallás parancsait. S így a hívők alávetik magukat Isten akaratának, bármi is történik velük. Csak az Ő segítségét kérik, és az Ő megelégedését keresik. Sohasem elégedetlenkednek, ha nehézségekkel találkoznak, és sohasem hagyják el vallásukat, még akkor sem, ha a próbatétel rendkívül nehéz. Azoknak, akik Istenre hagyatkoznak, és bíznak benne, Isten még a legnehezebbnek látszó dolgokat is könnyűvé teszi, s ez is az Ő végtelen kegyelmének és könyörületességének a jele. A 18. szúra 88. ájájában a következőre világít rá: „Aki pedig hisz és jótettet cselekszik, annak a jutalma a legjobb lesz. És olyasmit rendelünk el neki, ami könnyen [teljesíthető].” Isten erre az igazságra más ájákban is felhívja a figyelmet:

Azok, akik nem vetik alá magukat Istennek, és akik nem bíznak Benne, azok még a könnyű dolgokat is nehézAZ ISZLÁM: A KÖNNYEBBSÉGET HOZÓ VALLÁS nek fogják érezni. Hálátlanságuk és Istentagadásuk, valamint amiatt, hogy távol tartják magukat a Korán erkölcsétől, Isten megnehezíti dolgukat ezen a Földön.

Isten minden nehézségben ad valami könnyebbséget A Kegyelmes Isten azt a jó hírt közölte velünk, hogy akkor, amikor próbára teszi az embereket, minden nehézségben ad valamilyen könnyebbséget. Isten a következő sorokban mondja el ezt a jó hírt:

Amikor a Prófétára és a Koránban említett istenfélő emberek életére emlékezünk, az a meglepő, hogy bármilyen nehéz helyzettel találkoznak is, Isten mindig adott nekik valami könnyebbséget. Isten Mindent Legyőző tulajdonságával, minden út során könnyebbséget tár fel. A Korán szép példákat mutat be azokról a hívőkről, akiknek el kellett hagyniuk otthonaikat, és útra kellett kelHarun Yahya (Adnan Oktar)

niük a sok erőszak miatt, amit ellenük elkövettek, mialatt ők Isten nevében harcoltak. Ezeknek az embereknek el kellett hagyniuk a munkahelyüket, a házukat, a kertjüket, az összes vagyontárgyukat, és el kellett vándorolniuk idegen földekre, amelyet egyikük sem ismert. Ha ezt egy kívülálló szemével nézzük, valóban nehéz helyzetnek találjuk. Azonban a Korán 4. szúrájában Isten azt tudatja velünk, hogy a kivándorló hívők számára Isten könnyebbé tette ezt a helyzetet és megáldotta őket:

Isten beváltotta a Prófétánk idejében élt hívőknek tett ígéretét. A Próféta (Isten áldásai és béke legyen vele) társai, akik nem tartották fontosnak az evilági javakat, és akik önzetlenül alávetették magukat bármely nehézségnek Isten nevében, jó ellátást kaptak és Isten a legjobb szállást adta nekik, amit csak lehetett. Munkájukat könnyebbé tette más emberek munkájánál. Ez a könnyebbség és kegyelem, amelyet a Próféta (Isten áldásai és béke legyen vele) társai kaptak, meg van említve a Koránban:

„És emlékezzetek vissza, amikor még kevesen voltatok és gyengeségetek miatt elnyomtak benneteket a földön, és amikor félnetek kellett, [ne]hogy elragadjanak benneteket az emberek!

Ő akkor menedéket nyújtott nektek, megerősített benneteket az Ő segítségével és [mindenféle] jóval látott el titeket, hogy talán majd hálásak lesztek.” (Korán, 8:26) Más próféták életéből vett példák is mutatják, hogy Isten a hívők számára milyen könnyebbséget adott. Például József próféta (béke legyen vele) életének sok-sok történetét is nyilvánvaló példának hozhatjuk fel annak alátámasztására, hogy milyen könnyebbségek mutatkoztak a nehézségek idején. Miután testvérei kútba vetették, József prófétát (béke legyen vele), egy karaván találta meg. Azok, akik megtalálták József prófétát (béke legyen vele), eladták rabszolgának a vezír (miniszter) számára. Röviddel az után Józsefet igazságtalanul megvádolták, és börtönbe vetették, pedig nem tett rosszat. József életének ezen eseményeit szemlélve első pillantásra úgy tűnik, nehéz élete lehetett. Ám Isten megjutalmazta őt, mert mindig jó erkölcsű és hálás volt, s a nehézségek között is könnyebbséget adott neki. Annak ellenére, hogy Józseffel ilyen sok rossz dolog történt, felküzdötte magát, és a kincstár vezetőjének nevezték ki, majd fontos miniszter lett belőle.

Isten mindig támogatja a hívőket. Ez abból is látszik, hogy Mózes próféta is könnyebbséget tapasztalt a nehéz helyzetekben. Amikor Mózes próféta a valaha élt legkegyetlenebb ellenséggel, a Fáraóval küzdött, Isten segítségével és támogatásával felül tudott kerekedni rajta. Amikor Mózes úgy fohászkodott Istenhez, hogy adjon neki egy testvért segítőként, Isten válaszolt a fohászára és elküldte neki Áront.

Ezen kívül Mózest különleges és csodálatos képességekkel is felruházta, Isten képessé tette őt arra, hogy legyőzze a Fáraó varázslóit. Mózes próféta nem feledte még a legnehezebb és leginkább próbára tévő időszakban sem, hogy Isten segítsége a hívőkkel van. Amikor a Fáraó hadserege üldözte őt, és a Vörös-tenger elzárta előttük az utat, Mózes próféta emlékeztette társait arra, hogy Isten segítsége mindig velük van, és hogy Isten meg fogja mutatni nekik a kiutat.

„Nem! - mondta ő. - Velem van az én Uram! Vezérelni fog engem. És Mi azt sugalltuk Mózesnek: ’Üss a botoddal a tengerre!’ És széthasadt az, s mindegyik rész olyan lett, mint egy hatalmas hegy. És hagytuk, hogy a többiek közeledjenek oda. És megmentettük Mózest és mindenkit, aki vele volt. Aztán vízbefullasztottuk a többieket.” (Korán, 26:62-66) Egy másik példa ennek illusztrálására a Próféta (Isten áldása és béke legyen vele) életéből való, ez akkor történt, amikor a hitetlenek üldözték a Prófétát, aki egy barlangban rejtőzött el egy másik hívővel. Az, hogy amikor a Próféta (Isten áldása és béke legyen vele) életét fenyegették a hitetlenek, mindig volt vele egy hívő, aki támogatta a Prófétát, újabb szép példája annak, hogy hogyan könnyíti meg Isten könnyebbségekkel a nehézségeket.

„Ha ti nem segítetek neki [Allah segíteni fog] hiszen Allah már akkor segített neki, amikor a hitetlenek elűzték őt [Mekkából] másodmagával. [Emlékezzetek arra], amikor ők ketten a barlangban voltak [és] amikor ő azt mondta társának:

Valójában, ha az ember a maguk mélységében szemléli a dolgokat, és a dolgok belső értelmét kutatja, megfigyelheti, hogy Isten hogyan könnyíti meg minden pillanatban az ember életét. Akik észreveszik ezt a realitást, azok az Istenfélők, akik Isten kezébe helyezik a sorsukat, és akik tudják, hogy ha találkoznak is nehézséggel, ez a sorsuk, és akik hűHarun Yahya (Adnan Oktar)

ek Istenhez, s akik tudják, hogy Isten az ő jóakarójuk, s akik mindig Isten által vannak vezéreltetve. Isten a Korán egyik ájájában erről azt mondja, hogy az ilyen embereket Isten akkor szórja teli áldással, amikor ők azt a legkevésbé várják, és könnyebbé teszi feladatuk teljesítését.

Isten elmondja nekünk a Korán ájáiban, hogy Ő megAZ ISZLÁM: A KÖNNYEBBSÉGET HOZÓ VALLÁS könnyíti a dolgokat azok számára, akik őszintén meghajtják magukat Isten parancsai előtt. Azok, akik hisznek ebben, sohasem mutatnak gyengeséget a nehézségek során. A Korán 94. szúrájában Isten azt a jó hírt közli velünk, hogy minden szenvedésben lesz könnyebbség, és Ő az, aki felemeli az emberek válláról a terheket.

Isten olyan könnyebbséget és támogatást nyújt a hívőknek, mely szemmel nem látható és az érzékekkel nem érzékelhető Ennek a könyvnek az elején már beszéltünk arról, hogy Isten a világot azért teremtette, hogy legyen egy helyszín, ahol Isten próbára teheti az emberek Istenbe és az Örökkévalóságba vetett hitét. Itt azok, akik jó, és azok, akik rossz cselekedeteket cselekszenek, kívülről tekintve ugyanolyan kívánalmaknak megfelelően élnek. Mégis, a hívők élete merőben különbözik az istentagadókétól. Mint azt már említettük, Isten mindig azoknak az életét könnyíti meg, akik hisznek Benne, s még a legreménytelenebbnek látszó helyzetben is ad kiutat. Isten így segít a hívőknek.

Az is érdekes, hogy Isten úgy segít, hogy az ember alig veszi észre, és hogy a segítség - Isten segítségével - abból az irányból érkezik, ahonnan nem is várnánk. A következő fejezetekben felsoroljuk az Isteni segítség formáit. Ezeket a Korán is megemlíti.

Isten az angyalai által küld segítséget Isten különbözőképpen segíthet a hívőknek. Ezek közül egy lehet az, ha Isten angyalokat küld a hívőknek, amikor szükségben vannak. Isten a Koránban értesít bennünket az egyik ilyen segítségről, a Próféta (Isten áldása és béke legyen vele) idejéből:

„[Említsd meg,] amikor azt mondtad a hívőknek:

Más ájában Isten megmutatja, hogy Ő olyan seregekAZ ISZLÁM: A KÖNNYEBBSÉGET HOZÓ VALLÁS kel segít a hívőknek, amelyeket azok nem is láthatnak:

Isten tudatja velünk, hogy a hívők mindig győzedelmeskednek, és ez igen bátorító ígéret a hívők számára. De van egy másik figyelemreméltó dolog: minden támogatás Istentől származik, és kétségkívül Ő Minden Hatalom Birtokosa. A hívők tudják, hogy ez az igazi győzelem, és hogy a segítség igazándiból Isten kezében van. A hívők sohasem felejtik el, hogy azok az angyalok, akiket Isten a hívők megsegítésére küld, meg vannak említve az Isten által előre leküldött jó hírekben. Ezekben szó van arról, hogy Isten segítsége és támogatása angyalain keresztül nyilvánul meg. Teremtőnk erről a Koránban így szól:

Azok hívők, akik tudják, hogy Isten annak segít, akinek akar, és úgy, ahogy csak akar, sohasem veszítik el Isten iránti bizalmukat, és meg tudják őrizni nyugalmukat még a legnehezebb, és valóban legnagyobb megpróbáltatást jelentő helyzetekben is. Ebben az elmeállapotban élik le életüket s ez a spirituális értelemben vett legjobb élet, amit élni lehet. Isten olyan képet fest a hívőkről az ellenségei szemében, mintha sokkal nagyobb számban lennének, mint a valóságban vannak Isten akaratából a hívők száma mindig kevesebb volt, mint a hitetleneké. Azonban a győzedelmes oldal mindig a hívőké volt, s nem azoké, akik nagy számban voltak jelen. A hívők, Isten adta bölcsességüknél, éleselméjűségüknél, és erkölcsösségüknél fogva mindig sikeresebbek voltak, mint a hitetlenek. Sőt mi több, Isten úgy döntött, hogy a hívőket mindig nagyobb számúnak mutatja, mint ahányan azok valójában vannak, s ez a hitetlenekben a fenyegetettség érzését támasztja fel és félelmet kelt. Ezt Isten a Koránban a Próféta (Isten áldása és béke legyen vele) korából származó példával világítja meg:

„És [emlékezz arra], amikor az összecsapásotok során kevésnek mutatta őket néktek, titeket pedig megkevesbített az ő szemükben, hogy Allah dűlőre vigyen egy olyan dolgot, aminek meg kellett lennie. Allahhoz térnek vissza a dolgok [döntésre]. Ti hívők! Ha [a hitetlenek] egy csapatával találkoztok össze, álljatok helyt és emlékezzetek meg gyakorta Allahról! Talán boldogulni fogtok.” (Korán, 8: 44-45) Határozottan isteni csoda benyomását kelti a hitetlenek szemében az, amikor azt tapasztalják, hogy a hívők csapata csupán maroknyi, mégis így meg tudja őrizni hidegvérét. Isten ekképpen vitte sikerre a hívőket a harcban. Ugyanezekben a sorokban Isten arról tájékoztatja Mohamed Prófétát (Isten áldása és béke legyen vele), hogy a hívők seregének erejét sokszorosára növeli, ha akarja. Megígéri a hívőknek, hogy nagyobb erőt fog adományozni nekik, és győzedelmessé teszi őket cserébe türelmükért: „Ó próféta! Buzdítsd a hívőket a harcra! Ha akad közöttük húsz állhatatos, azok kétszáz fölött is győzelmet aratnak, és ha akad közöttük száz, akkor azok ezer hitetlen fölött is győzelmet aratnak, mivel olyan nép az, amely nem ért [semmit]. Allah most könnyített rajtatok, mivel tudja, hogy gyengeség lakozik bennetek. Ha tehát akad közöttetek száz állhatatos, azok kétszáz fölött aratnak győzelmet, és ha akad közöttetek ezer, azok kétezer fölött aratnak győzelmet - Allah engedelmével. Allah az állhatatosokkal van.” (Korán, 8:65-66)

Ahogy az a fenti ájákból is kitűnik, Isten támogatta a hívőket, a Próféta (Isten áldása és béke legyen vele) idejében, amikor háborúztak, mégpedig úgy, hogy a hitetlenek szemében azt a benyomást keltette, hogy a hívők számbeli fölényben vannak. Azért volt ez így, mert Isten mindig a hívők oldalán áll és őket támogatja. Függetlenül attól, hogy a hitetlenek milyen sokan vannak és milyen erősek, mert Isten a Minden Erővel Rendelkező. Isten mindent megtehet, amit csak akar, pusztán egy szavába kerül: Legyen! Azok, akik meghajlanak Isten akarata előtt és bíznak Benne, és akik elfogadják az Ő végtelen erejét, mindig vigaszt találnak ebben. Isten bizalommal és nyugalommal tölti el a hívők szívét A Korán 8. szúrájában Isten tudomásunkra hozza azt a spiAZ ISZLÁM: A KÖNNYEBBSÉGET HOZÓ VALLÁS rituális támogatást, amelyben részesíti a hívőket, éppen akkor, amikor azt várják, hogy nehéz helyzetbe fognak kerülni, s erről a Próféta (Isten áldása és béke legyen vele) korából a következő példát hozza fel: „[És emlékezzetek arra], amikor álomba burkolt benneteket - Tőle jövő biztonság gyanánt, és [amikor] vizet küldött le reátok az égből, hogy megtisztítson benneteket azzal, és elűzze rólatok a Sátán tisztátalanságát, hogy erőt öntsön a szívetekbe és szilárddá tegye a lábatokat.” (Korán, 8:11)

A Korán ájában található „álomba burkolt” kifejezés minden bizonnyal egy spirituális állapotra utal, amely az ember éber állapotával ellentétes. Isten azokban idézte elő ezt az állapotot, akiknek őszintén szükségük volt erre, és e spirituális támogatás eredményeképpen a hívők a lelki béke, a bizalom érzését élték át és belenyugodtak Isten által eleve elrendelt és meghatározott sorsukba.

Valójában a lelki béke érzése és a bizalom a hívők életének minden aspektusát áthatja. Azok az emberek, akik hűséggel viseltetnek Isten iránt, és hisznek a Túlvilágban, nem esnek pánikba, és nem szomorodnak el, nem aggódnak, ha éri őket valami, mert tudják, hogy Isten Minden Dolog Tulajdonosa. Tudják, hogy Isten a legelőnyösebb módon teremt mindent a számukra úgy, hogy ezen a világon és a Túlvilágon is a legnagyobb haszonra leljenek.

„Ha Allah támogat titeket, akkor nincs senki aki legyőzhetne benneteket! Ám ha magatokra hagy titeket, akkor ki támogathatna benneteket Rajta kívül? Allahra hagyatkozzanak hát a hívők.”

(Korán, 3:160)

A fenti Korán-idézet szerint a hívőknek olyan hitük van, hogy életüket Istenre hagyatkozva élik. Függetlenül attól, hogy milyen nehézséggel találkoznak, tudják, hogy ez a nehézség csak átmeneti. Mindig észben tartják, hogy az Örökkévalósághoz képest ez a földi élet nagyon rövid időkeret. Ha ezen a világon nehézséggel találkoznak, tartson az bár élethossziglan, mégis véget ér 50-60 év után. S ha valaki az 50-60 évet Isten akaratába való belenyugvással és erkölcsösen éli le, azt Isten az örök élettel jutalmazza meg az Örökkévalóságban, mely a földivel biztosan összehasonlíthatatlan. A hívőknek a Túlvilágon soha sem kell aggódást, szomorúságot, szűkölködést, vagy más nehézségeket átélniük, éppen ellenkezőleg, elnyerik azt, amire a szívük legjobban vágyik, a végtelen gyönyörűség kellős közepén találják magukat.

S így, mivel a hívők bizonyságot kapnak e realitásról, nyugodtan Isten kezébe helyezik magukat, és az egyenes és meghatározott úton haladnak és szembe tudnak nézni bármely szituációval. A lelki komfortérzés és az afelett érzett öröm, hogy ezt tudják, a legnagyobb könnyebbséget adja ezen a világon.

Mindig észben kell tartanunk, hogy minden szív és minden erő Isten kezében van. Isten olyan helyzetet teremt, amilyet csak akar, s úgy, ahogyan csak akarja, és amikor csak akarja. Isten akarata nélkül nem lehet senki sem sikeres, aki megnyugvást és reményt keres. A vallás csak azoknak jelent könnyebbséget, akik tudják, hogy minden Isten tudomásával történik. Ha Isten felé fordulunk minden cselekedetünkben, és minden fáradozásunkért csak Istentől várunk jutalmat, akkor Isten segítségét és támogatását fogjuk élvezni a legkülönbözőbb módokon.